[rap] Papaver Rhoeas

Ezt mindenekelőtt magam miatt rakom csak ki ide, szép emlékek fűznek a szöveghez.

Fél évvel ezelőtt egy nagy nulla voltam,
de mára már én is konvergáltam az egyhez.
Régen még nem tudtam megnevezni az utamat,
talán majd egy pipacs elvezet a végtelenbe.

Látjátok felem szümtükkel mi vagymok,
a pokol mélyéről származó, majd kilábaló alávaló.
Egy egyetemista hallgató, programtervező a cél,
de virág nélkül egy férfi valljuk be, hogy mit sem ér.
Megjártam már sok helyet, három megyét túléltem,
s most itt vagyok a királynék városának a szívében.
Lehetett volna jobb is? Talán, de engem már nem érdekel,
csak egy lány, kiért küzdenék, Sonával PentaKill, ha kell!
De állj! Ez mit sem ér, ha nem figyel,
közel, mégis távol állok tőle. Mégsem érdekel
semmi nemű akadály, legyenek Achillesi próbák,
most is csak miatta hadarom a magatehetetlen strófát.
Egyszer talán, mikor már a jelenből is rég múlt lesz,
rájön, hogy mégsem reménytelen ez a semmi ember,
ki lenézi magát, mikor már réges régen jól tudja,
több is lehetne benne, csak katalizátor nélkül ez ló...

Annak idején nem gondoltam, eljuthatok ide is,
csak írtam minden félét, legyen az szó szerint bármi, ami
rímelhet, vagy összefügghet, nem ritkán futtatható,
szavak nélkül az élet olyan, mint return nélküli funkció.
Gyere ki a számodból a száz akárhányasból,
megtalálhatsz lent, tudod a Sötét folyosón.
Magadra ismersz, vagy nem, ez nem tudható látomás,
jobb, ha abba hagyom, mielőtt véget ér a vallomás.