[vers] Őrült szerelem

Várok rád
Csak várok
Hallgatom a csendet, amíg várok
Állok az esőben
Rád gondolok
Ázok, elázok
Beütnek a felesek

Boldog vagyok
Boldog vagyok, hogy nem vagy itt
Nem láthatsz így
Nem láthatsz boldogan

Fekszem
Fekszem az ágyban
Forog a világ
Forog a plafon mint az eszterga tokmány
Közelít felém
Húz, hajamat befogván
Nem enged el
S én sem tégedet

Örökké itt vagy
De nem láthatsz engemet
Nem láthatsz boldogan
Nem láthatsz részegen
Nem láthatsz okosan
Nem láthatsz éberen

Még érzem illatod a papíron keresztül
Érzem érintésed
Gondolataid tolladon keresztül
Jönnek és jönnek
Meg nem állnak még
Jönnek és jönnek
Sorban egyenként

Könnyek hullanak, mint fának levele
Könnyek hullanak, halott kis pechesek
Kiömlik a folyó, átszakad a gát
És csak annyit bírok mondani: Vát de fák iz láv?¹

Hiszek egy Istenben
Hiszek egy hazában
Hiszek egy érzésben
És minden hazugságában
Hiszek egy Urunkban
Hiszek egy Vikiben
Hiszek, mint a pink láthatatlan unikornisban
Mint a szcientológiában
Mint végzetben
Mint az egyetlen igazságban
Hogy a válasz nem létezik
Hisz a kérdést sem ismerik

Hiszek egy hazában
Min Veled osztozok
Világunk alternatív valóságában

A szerelem szar
Lámúr szé merdik²
Mégsem tagadhatom, kísért
Mint nekromorfok magányos éjszakán
Ha csak nem éppen zombi-lázadás ami odakint folyik

Hangosak
Hangjuk agyért kiált
Nekik nincs, így vár és kivár
A tökéletes pillanatban lecsap és elveszi
A szíved rabolja el
S el nem engedi

A fal fehér, az arcom sápadt
Mondhatni falfehér
Vörös a vér
Dobog a szív
Nyomja a vért és tolja kifelé

Nem mozdulok
Csak bámulok
Bámulok a falra
Bámulok a vérre
Bámulok a képre, mit magam előtt látok
És játszok a vérrel

Rajzolok és nevetek
Míg el nem sötétedik
Rajzolok és nevetek
Míg napom le nem nyugszik
Túl az óperencián
A horizonton
S el nem hozza magányos éjszakám

Kopp-kopp
Ki az?
Nincs szerencsém
Megtaláltak
S eltűnik a vér
Engem meg visszazárnak