[vers] Mind alusznak

A horizont mögött látszik a nap.
Felkél, hisz tudja; idő van.
Tücskök hallgatnak, madárkák dalolnak,
életre kél minden, az emberek alusznak.

Fehér ház a mező szélén,
kékes ajtó, ablak, kémény,
barna tető fel, s le tart,
benne kis családom lakhat.

A feleség még alszik, békés,
ruha lent a szőnyeg szélén.
Szemfestéke szétkenődött,
haja kócos, tépelődött.

A két gyermek is alszik alant,
egymás pucér karjaiban.
Nagyobb a lány, mint a másik,
egymás ajkát harapták ki.

Lent a férfi, fekszik magában,
este még csak vedelt magába,
de mostanában nem kell fel,
elitta az esélyeket.

Reggel feleség elindult lefelé,
de nem találja ott a férjét.
Csókkal búcsúz' el a mástól,
s hazamegy, hol élhet máskor.

A két gyermek is ébredezik,
egymás testét felfedezik.
Kilépnek a fránya ajtón,
hol csupa részeg tini horkol.

Hazaérnek mind a hárman,
benyitnak, a férfi várja
őket halálos nyugalomban.
Tudják, hogy meg már nem szólal.

A horizont mögött látszik a nap.
Felkél, hisz tudja; idő van.
Tücskök hallgatnak, madárkák dalolnak,
életre kél minden, az emberek alusznak.