[dal] Légiós kismadár

[Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.]

intro

Elindul az úton. Várja az állomás, hol
besorozzák őt is. “Már nem leszel magányos!”
Mondják neki sokan, de rájön: ez tévedés,
magányosabb nem lehetne a földnek peremén
sem.

<kis szün, majd elkezdeni, mintha csak most kezdődne>

refr.

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.

átv.

Elhiszi, hogy jobb lesz
a légiós madár.
Neki vág az útnak,
bármi is jön ezután...

verze

Nem várja már, hogy megváltozik az élet,
puska a vállon, fájdalmas a lépte.
Izzad a válla, száraz a szeme,
víz nélkül a sivatagban élni nem lehet.
Nem vár rá kedvese, nem vár rá barátja,
az egyedüli, amiben hisz, az a hazája!
Életét is adná, ha úgy hozná az élet,
puska a vállán és fájdalmas a lépte.

refr.

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.

átv.

A véletlenek folytán
oázist talál.
Megtölti a kulacsot
és irány tovább!

verze

Az ellenség a közelben, távcsövében látja.
Elérte a végzete, a nem várt, csúf halála.
Visszafordulni nem mer, a baráti tűz rosszabb --
a felderítők élete nem egy jó kis túra
valahol a hegyekben, hol patak vizét issza.
Kedvese már mást talált, ő nem várja vissza!
Nincs veszteni való[ja], hát a harcmezőre lép,
ólom béléssel testében “viszlát kislegény!”

refr.

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Fehér felhők a kék égen
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
Most már érzi, igaz,
Szent Péter szalutál!

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Fehér felhők a kék égen
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
Most már érzi, igaz,
hisz itt vár jó anyád!

A jó anyád...

<lágy zene, majd hallkabb zenére a végén pengetős dallamra>

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Felhők felett a kék égen,
viszlát kismadár!
Most már tudja, jobb lesz,
hogy nem lesz már magányos,
felhők felett a kék égen
Istennel szemben állunk

<zene elhallgat>

örökké.