[vers] Várj még

Ez volt a harmadik előadott versem.

Közeleg a tél
A hó lepte rétek sétálva mentén
Álmodok Róla haszontalan én
S tán hibás a szórend, várj még, várj még
Hisz közeleg a tél

Ez tudott, ismert, kimondatott
Meg nem értett, titokzatos
Sötétben rejtező fertelmes démon
A háttérben vonyító
Hangos és kegyetlen, szívbemarkoló
"Halld üvöltésem!" -- üzeni kihívón
De ne félj, ez még nem a vég,
Csak várj még kérlek, várj még, várj még

Közeleg a lény
Két vörösen izzó szem, körötte sötétség
Érzem, hogy közelít
Jég hideg fuvallat arcomnak peremén
Érzem, legalább szívem ver még
Gyorsul, míg el nem ér
Míg el nem ér a vég
Növekszik a nyomás, átszakad az ér
Fekete foltokat kreál a vér
de várj még, várj még, ez még nem az a kép
Nem a szép, a hófehér
Ez a vér, míg ver a szív
Ez a vér, de nem a vég
Hisz közeleg a fény

Nem látszik csillag
Nincs más, mint sötétség
A hold a múlté
Elnyelte a horizont
Egészben, nem értem
Meddig tart még ez az éj?
A higany sem zuhan már
Elérte az üveg alját
Hol nincs más út, csak felfelé
Ez itt az, az új remény
Meglehet a vigyor kaján
És szeme skarlát
Felnéz, ahogy közeleg a kép
Érzem, ahogy fél, hogy fél
Ragyogó nap az ég fekete tengerén
De várj még kérlek, várj még, várj még

Felnéz a rém
Nem lát, ez túl fehér
Menekülni akar, de nem talál rejteket
Rám néz félőn s megindul felém
Érzem, ahogy elemészt
Várj még, várj, ez nem lehet a vég
Ez nem lehet a vég
Hisz közeleg a szép
A kedves, jó, angyali lény
Nyújtja kezét felém
Reménnyel tölt el a kép
Nem érhet már el a rém

Pereg a homok fentebbről lefelé
Reggelből lesz dél, majd este
Mikorra mindent hó borít, a jég
Nem látszik, csak hófehér
Sétámon csak rá gondolok én
Hová lett, mivé lett, s visszatér a rém
Az angyali lény
Veresen izzó szemében sötétség
De várj még, várj még
Ez még nem lehet a vég
Ez nem lehet a vég...

Ez volt a harmadik előadott versem.