[vers] Esti mese nem is olyan kis gyerekeknek

Ezt adtam elő az ötödik fellépésemkor és hát... ne olvasd el. Erről én nem fogok beszélni és ha nem is tagadom le, nem szívesen beszélek róla -- ez csak egy kísérlet volt, semmi több.

Ezt adtam elő az ötödik fellépésemkor és hát... ne olvasd el. Erről én nem fogok beszélni és ha nem is tagadom le, nem szívesen beszélek róla -- ez csak egy kísérlet volt, semmi több.

Ez az utolsó alkalmad kilépni innen. Komolyan, kérlek, olvass bármi mást, csak ezt ne.

Kicsiknek,
de inkább nagyoknak mutatom be szeretettel:
Esti mese nem is olyan kis gyerekeknek

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy kis nyulacska
aki bagzott.
Bagzott reggel, bagzott este,
bagzott minden mozgó lénnyel,
ám egy napon megfájdult feje,
s azóta kerülik a népek.

A kis nyulacska elszomorodott.
M'ért is ne tette volna?
Eddig népszerű volt, mindenki szerette,
de a migrén miatt fájt a feje,
így nem kellett senkinek.
Korábban közkedvelt volt,
mindig készen állt
vagy feküdt
vagy guggolt
az alkalomhoz illő öltözékben,
nem nélkülözvén a "kevesebb néha több" szellemiséget.

Teltek órák, napok, hetek,
újra szezon közeledett.
Tüzelő macskák, pockok, farkasok,
szarvasbőgés adja meg az alaphangot ott.
A kis nyulacskát mind kerülték,
így hát elment keresni új szeretőjét.
...és vagy harminc másikat.
Tudjátok, csak tartaléknak.
Nagy fülével meghallotta
ki, hol, mikor, mivel, kivel,
találkozott kiscicával,
majd annak a szüleivel.
Megszánt szegény egereket,
galambokat, füstifecskét,
míg szembe nem jött a róka
lakomát ígérgetvén.

"Ó de szép vagy kis nyuszika,
ó, de édes, megennélek,
gyere, van bent sajtom, füvem,
répám minden mennyiségben!"
Naughty bunny was so happy,
forgot even change the language,
but as soon as Foxy Fox was behind,
bunny was no more caring.
Gyorsan össze szedte magát,
a róka támadásra készen
állt mögötte négykéz-lábon,
s az ötödik is készenlétben.
A nyuszi futott, jajveszékelt,
"segítség! segítség!"
a róka koma követte,
míg nem jött meg a segítség.
Az megijedt, ahogy meglátta
agyaraknak birtokosát.
"Csak eddig, s ne tovább!"
A vöröske meg elsántikált.

A nyuszika azt mondta:
"K-k-k-k-k-k-öszönöm szépen agyaras pajtás,
már azt hittem elkap a róka,
én pedig hát... baszhatom,
ha nem lépsz közbe nekem annyi,
aztat biztosra elmondhatom!"
Csakhogy az agyaras pajtás nem volt ám vadkan,
a kurta farkú kismalac volt leleményes álruhában.
Tettre készen villogtatta névadó dorongját,
mire a nyuszi mondta:
"Tudod mit? Egye fene, megbaszhatnál!"

A kurta farkú malac próbált, próbált,
de a kis nyuszikat más méretre szabták,
és még hasonlóan folytathatnám,
de inkább ugorjuk a részleteket,
hisz a kurta farok így is elsült szerencsésen,
épp, mikor a medve koma keresett ebédet.
El is kapta őket szépen,
a kurta farkú malacot be is falta ott, egy helyben,
de mikor a kis nyuszikát kezdte volna
felemelte, megszagolta,
"Használt nyulat nem eszünk!"
és félrehajította.

A kis nyuszika egyedül vándorolt innentől a messzeségben,
de használt árut két farokkal nem kívántak kecses lények.
Szerencsére rálelt néhány fajtársára,
s boldogan bagzottak, míg farkasok is azt csinálták,
utána meg lakomáztak.
Mármint a farkasok a kolóniát.

Zárásul vonjuk le a tanulságokat:
Szedj valamit fejfájásra,
a vörösök csak azt akarják,
a disznók kihasználják a helyzetet,
a medve igen, de a farkas nem veti meg sokat használt nyuszikát,
engem pedig betiltanának, ha továbbra is írnék gyerek-verseket.