[vers] Jönnek már
2018. 11. 14. 16:30 | \magyar \moli \poem \spoken word poetry
Futok és ordítok
Vissza nem fordulok
Csak megyek és haladok
Hallom õket, hallgatok
Mit akarnak, mittettem
Mi a baj, miért ketten
Vannak õk az üldözõk
A végén majd ki üdvözöl
Ha elkárhoztam, hát legyen
Ha nem, akkor semmit tehetek
Ellene vagy õvele, az istentelen vén bolond
Jönnek már, jönnek a démonok
Égõ házak, fagyott kutyák
Szakállas nõk és két farkas szukák
A lovasok úton, csattogó paták
A halál, az éhség, szenvedés, család
Üvöltõ szülõk, meglékelt koponyák
Végtelen harcoló felszentelt katonák
Menekülj míg lehet, fuss, még nem késõ!
Jó volt a szándék, az ajándék egy vésõ
Egyenest a szívbe és ott még a kalapács
Vigyetek el innen, ez így elég ám
Értem a leckét, nem vagyok egy vén bolond
De jönnek már, jönnek a démonok
Remegek
Hideg van, fulladok
Beveszem
Szemeim lehunyom
Közeled gyorsan, oly' kevés a remény
Itt lesznek mindjárt, kész-e már a lepény
Jó házigazdaként megadok mindent
Ha kellene itt van, fogjad és vigyed
Mit adhatok még jó uram?
A feleségem? Én magam?
Vedd el és uralkodj, te rohadék vén bolond
Hisz nem jönnek már, elvittek a démonok
< [vers] Időtlen walzer | [vers] Ma Ggacammara ballada >