2016. 08. 31. 11:30 | \magyar \novella \weirdly positive

Mélyen tisztelt jótevőm!

Sajnálatos módon a hetek óta tartó levelezésünk során máig nem derült ki számomra, vajon miféle Lord vagy Lady venné a fáradságot és használná fel kapcsolatait azon önös cél érdekében, hogy segítséget nyújtson eme kegyvesztett léleknek. Jóllehet, több kérdésem van, mint válaszom, mostanáig nem éreztem szükségét a változásnak. Ezúton szeretném ismételten megköszönni mindazt, amit értem tett vagy tenni szándékozott.

2016. 08. 31. 11:30 | \magyar \novella

Gyakran megesik, hogy a létezés értelmén és lényegén gondolkozok. Látszólag -- legalábbis az enyém -- értelmetlen. Kézről kézre adnak mindenféle bizsuért, minek nem fogják hasznát látni életük során. Nem csak én vagyok ezen a sorson; sokunkkal bánnak így. Születésünkkor kaptunk egy számot, látatlanban határozták meg jövőbeni értékünket, mikor még ismeretlenek értékeink és jellemvonásaink. Miután ez megtörtént, kedvükre formálták kinézetünk, matériaként tekintettek reánk...

2016. 08. 31. 11:30 | \magyar \novella

Újabb vonat út Sehonnából Semmibe, pedig tegnap jöttem csak Semmiből Sehonnába. Nem volt egy különösebben izgalmas vagy eseményekkel tellő út, mégis überelte mai utazásomat -- gondolta Zoey, majd ránézett órájára, negyed nyolc volt, este. -- Nyáh, még három óra! -- Ezen információ hatására, mik ki is mondattak, bármely egyéb helyzetben megvető, de mégis helyeslő tekintetek vették volna körül őt, most azonban ez elmaradt...

2016. 08. 31. 11:00 | \magyar \nostalgia \novella \toki pona

Várunk. Hatalmas a sor, már nem is számoljuk a perceket. Előttem egy negyvenes éveiben járó, mégis fiatalos nő áll, mögöttem senki. Én voltam a szerencsés utolsó, aki a csúcsidőben érkezett. Nem is tudom, vajon órák, napok, vagy hetek teltek-e el, mégsem éreztük szükségét a siettségnek. Itt minden szép tiszta, világos, kellemesen meleg és párás a levegő, s a sort már kiálló, de még tovább nem haladható emberek meglepően jó társaságnak bizonyultak...

2016. 08. 31. 11:00 | \magyar \novella \poem \spoken word poetry

Sötét van.
Az ágyamban fekszek, s próbálok aludni.
Kinyitom a szemem; semmit látok.
Sötét van, korom sötét.

2016. 07. 11. 12:00 | \magyar \song \unfinished \weirdly positive

Egy befejezetlen szöveg. Ennyit kell tudni róla.

2015. 11. 29. 12:00 | \magyar \moli \poem

*hideg és üresség
kedvtelen bámulás
vacsora közepén étvágytalan ájulás *

pedig egy téma volt csupán
semmi több
csak a vég
s a halál...

2015. 09. 07. 12:00 | \magyar \moli \rejected \song \weirdly positive

Nem látja útja hova visz,
csak megy tovább.
Szürke foltok, ködös képek,
viszlát kismadár!
Elhiszi, hogy jobb lesz,
hogy nem vár rá magány,
de mélyen ő is tudja,
hogy nem járt útnak vág.

2015. 07. 12. 12:00 | \magyar \rejected \song \weirdly positive

Kísért a nagy cél, túlságosan nagy a tét.
Az élet csodaszép, olcsó ponyvaregény.
Te vagy a fő hős, te lehetsz az Admin,
vagy egy alak, kiről nem tudni, csak a nevét...

2015. 07. 09. 12:00 | \magyar \moli \poem

A horizont mögött látszik a nap.
Felkél, hisz tudja; idő van.
Tücskök hallgatnak, madárkák dalolnak,
életre kél minden, az emberek alusznak.